meglepetések és utazások napja

Tegnap és tegnapelőtt egész nap utaztunk... Két nap utazás Magyarországon is fárasztó lehet, hát még ha az ember Indiában van... :)

Tervünk szerint vasárnap indultunk volna, de csak szombaton jutottunk el a buszállomásra, és már csak a hétfői járatra volt helyjegy.

Hétfőn rengeteg tennivalónk akadt még: befizetni a telefon- és villanyszámlát, eljutni az orvoshoz, hogy a kötelező általános orvosi vizsgálatról papírt szerezzek a helyi regisztrációs iroda számára (kötelező minden egy évig itt tartózkodó külföldinek ideköltözése után legkésőbb egy hónapon belül elvégeztetni) stb...

Taxit fogni megint külön művészet... Nagy nehezen kijutottunk a buszállomásra a csomagjainkkal... Épp leültünk, elhelyezkedtünk, mikoris - 5 perccel a tervezett indulási idő előtt - közölték velünk, hogy a busz mégsem indul. A célállomáson, Siliguriban ugyanis tüntetés van a napokban. A nepáli származásúak harcban állnak a bengáliakkal...

Így a barátnőm elküldött a vonatjegy árushoz, ahol nagy tulakodással (itt nem ismerik a sorbanállást) sikerült vonatjegyet szereznem - de persze csak várólistára: vagyis vonatjegyet tudtam venni, de helyet nem biztosítanak...

Taxi a szumó (jeep taxi) állomásra...

Majd szumó le Guwahatiba, ahonnan a vonat indul... 100 km, 3 és fél óra, egyetlen kilométer sem legalább 3-4 kanyar nélkül - mindez indiai közlekedési módon, vagyis kiszámíthatatlanul összevissza... huhh

Már ez is elég lett volna egy napra, de eztán jött a java... :)

3 órát kellett várnunk az állomáson (ami nem a tisztaságáról híres), mire beállt a vonat. Valamiért azt hittük, hogy ez még nem a mi vonatunk, így nyugodtan ültünk a peronon... 2 perccel indulás előtt fogtuk fel, hogy bizony a mi vonatunk áll a vágányon... rohanás, helykeresés (ugyanis ugye nem colt helyjegyünk)...

A legalsóbb osztályra vettünk jegyet, ami természetesen a legkoszosabb, leghangosabb és a leginkább zsúfolt... Itt nem készítettem képet, pedig érdemes lett volna :)

Mivel nem volt ülőhelyünk, az ülések közé lepakolt csomagjainkon töltöttük el az éjszakát...

A 10 órás vonatút után nem voltunk valami frissek, mikor megérkeztünk Siliguriba, Észak Indiába, Nyugat-Bengália egyik legészakibb városába...

További egy óra autóriksaút után végre megérkeztünk barátnőm nővérének házához...

Gyönyörű és békés hely - a tealigetek határán... :)

Megérte a sok utazást és fáradságot!! :)