Kezdem azzal, hogy mi teszi izgalmassá és kihívássá az indiai vonatozást. :)
Indiában nem indítanak olyan sok vonatot, mint otthon, és minden vonatra helyjegyet kell venni. 4 héttel indulás előtt vettünk jegyet, de már csak várólistára volt hely. Ez az jelenti, hogy utazhatok a vonattal, de ülőhelyem nincs. Mint általában, most is szerencsére sokan visszamondták a jegyüket, így a várólistáról bekerültünk az ülőhelyesek közé. A netről ki tudtuk deríteni, hogy kaptunk helyet - egy kis
ebb padot ketten. De az valahogy nem derült ki számunkra, hogy melyik kocsiba. Így rossz kocsiba szálltunk be. A sok csomagunkkal nem tudtunk átcaplatni a vonat másik végébe (értsd kb 15 kocsival arrébb), így meg kellett várnunk míg a vonat egy olyan állomásra fut be, ahol hosszabb ideig is áll... Addig a barátnőm elment megkeresni a helyet. 4 srác ült ott. Kiderült, hogy egyiküknek sincs ülőhelye, csak odaültek. Tudatta velük, hogy ez a mi helyünk, és amint egy nagyobb állomásra érünk, oda is megyünk. Nos, erre az állomásra 5 órát kellett várni... Mikor odaértünk, nem akarták átadni a helyet nekünk... Először nem értettük miért. Megkértem a hugomat sms-ben, hogy nézze meg a neten a kódunk alapján, hogy tényleg ez a helyünk-e, és az igenlő válasz sem tántorította el az indiai, angolt alig értő fiatalembereket attól, hogy üljenek tovább a helyünkön. Végül kiderült, hogy még mi a vonat elején vártunk arra, hogy átjussunk a vonat másik végébe, a kocsinkba, addig valaki megvette a helyünket. Ha ugyanis nem ül a nyilvántartásban megadott személy a helyen, akkor más megveheti a helyet. A barátnőm ezért beszélt azokkal, akik ott ültek... de sajnos ez picit sem zavarta az ott ülőket. Megvették a helyet mielőtt odaértünk volna a csomagokkal.... :(
ebb padot ketten. De az valahogy nem derült ki számunkra, hogy melyik kocsiba. Így rossz kocsiba szálltunk be. A sok csomagunkkal nem tudtunk átcaplatni a vonat másik végébe (értsd kb 15 kocsival arrébb), így meg kellett várnunk míg a vonat egy olyan állomásra fut be, ahol hosszabb ideig is áll... Addig a barátnőm elment megkeresni a helyet. 4 srác ült ott. Kiderült, hogy egyiküknek sincs ülőhelye, csak odaültek. Tudatta velük, hogy ez a mi helyünk, és amint egy nagyobb állomásra érünk, oda is megyünk. Nos, erre az állomásra 5 órát kellett várni... Mikor odaértünk, nem akarták átadni a helyet nekünk... Először nem értettük miért. Megkértem a hugomat sms-ben, hogy nézze meg a neten a kódunk alapján, hogy tényleg ez a helyünk-e, és az igenlő válasz sem tántorította el az indiai, angolt alig értő fiatalembereket attól, hogy üljenek tovább a helyünkön. Végül kiderült, hogy még mi a vonat elején vártunk arra, hogy átjussunk a vonat másik végébe, a kocsinkba, addig valaki megvette a helyünket. Ha ugyanis nem ül a nyilvántartásban megadott személy a helyen, akkor más megveheti a helyet. A barátnőm ezért beszélt azokkal, akik ott ültek... de sajnos ez picit sem zavarta az ott ülőket. Megvették a helyet mielőtt odaértünk volna a csomagokkal.... :( Hoppá!! De akkor mi hova üljünk, és még inkább: hol fogunk aludni.. Még a csomagjainknak sem volt hely...
folyt.köv. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése