Csodás kirándulás

Tegnap előtt egész napos kirándulásra indultunk a Hogenakkal Vízeséshez. Az odaút kb 4 és fél órát vett igénybe - fele csodás autópályán, fele rögös országúton falukon át.


A Hogenakkal vízesés a dél-indiai Tamil Nadu és Karnataka államok határánál található Dél-India egyik legnagyobb folyóján, a Kaverin.

Hogenakkal (füstölgő sziklák, tamil) India legnagyobb vízesése, mégsem találkoztam egyetlen külföldi turistával sem...

Indiában most éppen száraz, hűvös évszak van, így a vízesés nem olyan hatalmas és erőteljes, mint a monszun ideje alatt, de így is csodálatos! :)

A legnagyobb esés 20 méteres...

Külön izgalmas a csónakázás. Kb 2 méter átmérőjű, kerek bambusznádból szőtt és bitumenszerű anyaggal bevont csónakokkal visznek minket végig a folyó csendesebb részén, a vízesés után... Nagyon izgi... és nagyon gyönyörű! :)



Egyes részeken lábbal kel átkelni, közvetlenül egy-egy esés után, sőt akár meg is lehet "zuhanyozni" a kisebb vízeséseknél. :)

Fél órás csónakázás után megérkeztünk a folyónak egy csendes, lassúbb folyású részéhez, és kikötöttünk egy homokszigeten...


A folyóból fogott halat, valamint krumplikrokettet (itt alu csop), spenótot (a leveleket csak forró vízzel leforrázva) és természetesen riszt főztünk...

Ebéd után jót fürödtünk a sekély partszakaszon..

Majd 4 óra eltelte után visszaindultunk a vízesésekhez. Eddigre a folyó felső szakaszánál megnyitották a gátat, így jelentősen megnőtt a vízhozam... Nem volt könnyű dolga az evezősünknek

(helyi ember, a csónakkal együtt "jár")...



DE ügyesen megoldotta a nehéz szakaszokon is. Nem egyszerű kerek csónakokon evezni, viszont talán sokkal biztonságosabb.

A gyönyörű élményhez gyönyörű időt is kaptunk a Teremtőtől, így nagyon élveztük ezt a napot!!
Reggel 6-kor indultunk és este 11-re értünk haza.

Bangalore

Nos, múlt kedden érkeztünk meg Bangalore-ba... Hát ilyen modern, tiszta és szervezett indiai várost még nem láttam... Nem kell egy német városra gondolni, de indiai körülmények közt megdöbbentő, hogy van közlekedési lámpa, aminek engedelmeskednek is többnyire, vannak rendes üzletek, sőt szupermarketek és bevásárló központok, nem árassza el az utcákat a kosz, nem nyitott a szenyvízcsatorna, mint a többi városban, és tehén is alig van az utcákon...

Nem semmi! India egyik legnagyobb százalékban keresztények által lakott városa!

Olyan karácsonyi dekoráció van az utcákon, házakon, hogy csak úgy csillog az egész város! :)

Itt is van egy-két szegénynegyed, és koldusok is vannak, de sokkal kevesebb, mint Észak-Indiában.

Bangalore India technológiai fővárosa. A város szélén található egy egész nagy negyed, amit csak "Electronic City"-nek hívnak. Itt csupa modern toronyház, TV torony, call center, kutató központ és hasonló épületek vannak.

Ezentúl az utak is sokkal jobbak, mint északon. Az autópályáról nem is beszélve. 10 nap után még mindig egyik csodálkozásból esek a másikba, és még mindig nehéz felfogni, hogy ez ugyanaz az India, amit eddig láttam...

Mindennap barátnőm és unokatestvérei (akiknél lakunk most) ismerőseit, rokonait látogatjuk sorra. Legtöbben a barátnőm törzsi nyelvét, a tankhult beszélik, ami nekem hallásra nagyon vicces. Eleinte kuncogtam rajtuk, egy idő után nagyon idegesítővé vált, hogy semmit sem értek az egész beszélgetésből, és így úgy érzem, mint ha nem is lennék közöttük, mintha észre sem vennének... de tegnapra már egész jól megszoktam. Tegnap este kb 15 tankhullal vacsoráztam együtt... Egész idő alatt (mikor éppen nem ettünk), a könyvemet olvastam. Így én sem zavartam őket, ők sem engem... :)

Bangalore nagyon tetszik, szívesen ideköltöznék, ha üzleti célból vagy dolgozni lennék Indiában... de mivel nem ez a célom, szívesebben maradok a koszosabb, szervezetlen, "gubancos" Északon. :)

46 óra vonaton... 3.rész

Nos, sok mindenről írtam már, de még mindig nem válaszoltam a kérdésre, hogy miért is szeretem a vonatozást Indiában.

Hadd mondjam el előbb, hogy miért NEM szeretem: :)

- a mellékhelyiségek tisztaságáról nem nyitnék külön bekezdést...

- a tömegről már beszéltem

- a kalaúz múltkor kijelentette, hogy mivel nem beszélek jól hindiül, nem köteles segíteni nekem... azt mondta az indiai vonat az indiaiaknak van, és ő nem köteles tudni angolul... igaza is van, de jól tudott angolul... (amúgy a kedves és igenlő válaszom miatt mégis csak hajlandó volt segíteni - angolul). Külföldi létemre kasztonkívüli vagyok a hinduk szemében... De nem baj, megtanulok hindiül! :)

- a csótány, patkány és pók nem ritka vendég, főleg a legalsóbb osztályon, ahol mi utaztunk

- az árusok éjjel-nappal kiabálva préselik át magukat az utasokon... Alapvetően nincs velük bajom, de egy idő után elég idegesítőek. Aki nem járt még keleten, el sem tudja képzelni, miket nem árulnak ezek az árusok. Csak egy-két példa: cipőfűző, mobiltöltő, megpucolt uborba, indiai csemegék, tea, kávé, gyertya, ékszerek, szent képek, papucs, fehérnemű, gyümölcsök, kis zacskókban dohány, stb stb.

Az árusok mellett még további sok érdekes ember jön-megy a folyosókon:

- koldusok

- takarítók - vagyis négykézláb a földön kúszó sepregetők, akik szintén koldulnak

- transzfesztíták - akik gyönyörű szárikban, ékszerekkel felszerelve koldulnak ... nem semmi... méghozzá olyan erőszakosan, hogy attól fél az ember, hogy megverik, ha nem ad nekik... el sem hiszem

- mutatványos-kolduló gyerekek. Ők összetörik a szívemet minden alkalommal... 3-4-5-6 éves kisgyerekek az anyukájukkal. Az anya leül a földre és dobol. A kisgyerekek a ritmusra pörgetik a pompomos sapkájukat, átbújnak a kis fémkarikájukon, énekelnek és bukfenceznek a mocsokban... és utána kis tálkával járkálnak körbe. Az egyik 4 éves forma kisfiú nagyon megsiratott... vagy egy fél óráig nem tudtam "magamhoz térni". Annyira látszott rajta, hogy teljesen ki van fáradva, utálja amit csinálnia kell, és érzi a megalázott voltát a "munkájának"... Miért kell egy 4 éves kisgyereknek ilyen megalázó módon fenntartania magát???? Istenem, úgy szeretnék segíteni az ilyen gyerekeknek!! Az hogy adok valami ennivalót vagy pár fillért nekik, nem segít hosszú távon... :( Mit lehetne tenni?

- ezen túl jönnek cipészek, cipzár-javítók, hindu vallásos matrákat kántáló koldusok stb..

- a sok üléstől teljesen begörcsöl, bezsibbad és megfájdul a hátam, a nyakam, a fenekem, a lábam... 46 óra ülés elég fárasztó... és nincs hely arra, hogy felálljak..

- harcolni kell az ülőhelyért... a fekvőhelyről nem is beszélve

Hát, ez csupán egy pár ok arra, hogy utáljam a vonatozást... De nem utálom!! :)

Szeretek vonatozni Indiában, mert:

- sok embert lehet megismerni

- jókat lehet beszélgetni

- órákig csodálhatom a gyönyörű indiai tájat az ablakból

- lehet sokat olvasni, ami jól is jön, mert az egyetemről elég sok olvasni-tanulnivalót kaptam

- még inkább meg lehet ismerni az indiai kultúrát

- gyakorolhatom a hindit

- szinte minden szükségeset beszerezhetek útközben az árusoktól (mindeddig semmit sem vettem ugyan ételen kívül)

- van időm naplót írni (az elmúlt két hét eseményeit most írtam le)

Az indiai vonatozás egyszerűen élvezetes, vicces és kalandos!

Már alig várom, hogy induljunk haza! Ezennel 54 órát leszünk majd a vonaton... :)

Ha készülsz Indiába, mindenképp próbáld ki a vonatot - egy fél napos útra legalább! :) De előtte írj nekem, hogy adhassak néhány jó tanácsot! :)

46 órás vonatút... 2. rész

6 órája vonatoztunk már - amennyit Magyarországon talán sosem... és még nem volt ülőhelyünk. Barátnőm elkezdett kiabálni a fiatalemberekkel, majd a kalaúzzal is... Én csak bíztam az Úr gondoskodásában. Tudtam, hogy aki eddig is mindenben gondot viselt rólam, ebben a helyzetben is fog adni valami megoldást. Míg a barátnőm kiharcolt magának egy ülőhelyet a helyünkön (egy embert sikerült rávennie, hogy átadja a helyét, a másik 3 ott maradt), én arréb találtam egy helyet. Egy Sikkim állam beli (Észak-India) család köreibe kerültem. Nem tudom, hogy a fehér bőröm miatt, vagy egyszerűen szeretetből, de teljesen befogadtak maguk közé. Helyet adtak, a csomagjainkat betették a saját üléseik alá, közé, aztán még az otthonról hozott híres sikkimi narancsukkal és ételeikkel is megkínáltak. Képet is készítettek velem. :)
A kérdés az volt, hogy hol alszunk éjjel? Ülni még csak tud jóval több ember, mint akinek helye van, de aludni?
De Isten csodás módon gondot viselt ránk! Barátnőm mellé végül csak egy kis gyereket tettek aludni, én pedig a csomagjainkon aludtam el először. Mikor egy óra után felébredtem, a Sikkim család szinte kényszerített, hogy feküdjek le az egyik padra ("ágyra"). Ketten egymás mellé feküdtek (ami nagy áldozat, mert ezek a padok nagyon keskenyek), csak hogy átadhassák a helyüket nekem. Nem semmi... Majdnem elsírtam magam! Mennyire gondoskodó az én Istenem! És mennyire szeretem az indiaiakat!! :) Ezért jöttem Indiába! :)

46 óra vonaton... 1. rész

Hogy miért szeretek annyira vonatozni Indiában?

Kezdem azzal, hogy mi teszi izgalmassá és kihívássá az indiai vonatozást. :)

Indiában nem indítanak olyan sok vonatot, mint otthon, és minden vonatra helyjegyet kell venni. 4 héttel indulás előtt vettünk jegyet, de már csak várólistára volt hely. Ez az jelenti, hogy utazhatok a vonattal, de ülőhelyem nincs. Mint általában, most is szerencsére sokan visszamondták a jegyüket, így a várólistáról bekerültünk az ülőhelyesek közé. A netről ki tudtuk deríteni, hogy kaptunk helyet - egy kisebb padot ketten. De az valahogy nem derült ki számunkra, hogy melyik kocsiba. Így rossz kocsiba szálltunk be. A sok csomagunkkal nem tudtunk átcaplatni a vonat másik végébe (értsd kb 15 kocsival arrébb), így meg kellett várnunk míg a vonat egy olyan állomásra fut be, ahol hosszabb ideig is áll... Addig a barátnőm elment megkeresni a helyet. 4 srác ült ott. Kiderült, hogy egyiküknek sincs ülőhelye, csak odaültek. Tudatta velük, hogy ez a mi helyünk, és amint egy nagyobb állomásra érünk, oda is megyünk. Nos, erre az állomásra 5 órát kellett várni... Mikor odaértünk, nem akarták átadni a helyet nekünk... Először nem értettük miért. Megkértem a hugomat sms-ben, hogy nézze meg a neten a kódunk alapján, hogy tényleg ez a helyünk-e, és az igenlő válasz sem tántorította el az indiai, angolt alig értő fiatalembereket attól, hogy üljenek tovább a helyünkön. Végül kiderült, hogy még mi a vonat elején vártunk arra, hogy átjussunk a vonat másik végébe, a kocsinkba, addig valaki megvette a helyünket. Ha ugyanis nem ül a nyilvántartásban megadott személy a helyen, akkor más megveheti a helyet. A barátnőm ezért beszélt azokkal, akik ott ültek... de sajnos ez picit sem zavarta az ott ülőket. Megvették a helyet mielőtt odaértünk volna a csomagokkal.... :(

Hoppá!! De akkor mi hova üljünk, és még inkább: hol fogunk aludni.. Még a csomagjainknak sem volt hely...

folyt.köv. :)

utiterv

Shillong - Guwahati - dec 14 - 3 és fél óra jeep

Guwahati - Siliguri - dec 14-15 - 10 óra vonat


Siliguri - Bangalore - dec 20-22 - 46 óra vonat

Bangalore - Chennai - dec 31 - 6 óra vonat

Chennai - Guwahati - jan 4-7 - 54 óra vonat

Guwahati - Shillong - jan 7 - 3 és fél óra jeep :)

piknik a tealigetben

Barátnőm, két amerikai barátnője, akiket 7 év után most látott először, és a nővérének gyerekei - pikniket rendeztünk a ház mögötti tealigetben.

Édes gyerekek... gyönyörű környezet... és finom étel (indiai piknik)...

meglepetések és utazások napja

Tegnap és tegnapelőtt egész nap utaztunk... Két nap utazás Magyarországon is fárasztó lehet, hát még ha az ember Indiában van... :)

Tervünk szerint vasárnap indultunk volna, de csak szombaton jutottunk el a buszállomásra, és már csak a hétfői járatra volt helyjegy.

Hétfőn rengeteg tennivalónk akadt még: befizetni a telefon- és villanyszámlát, eljutni az orvoshoz, hogy a kötelező általános orvosi vizsgálatról papírt szerezzek a helyi regisztrációs iroda számára (kötelező minden egy évig itt tartózkodó külföldinek ideköltözése után legkésőbb egy hónapon belül elvégeztetni) stb...

Taxit fogni megint külön művészet... Nagy nehezen kijutottunk a buszállomásra a csomagjainkkal... Épp leültünk, elhelyezkedtünk, mikoris - 5 perccel a tervezett indulási idő előtt - közölték velünk, hogy a busz mégsem indul. A célállomáson, Siliguriban ugyanis tüntetés van a napokban. A nepáli származásúak harcban állnak a bengáliakkal...

Így a barátnőm elküldött a vonatjegy árushoz, ahol nagy tulakodással (itt nem ismerik a sorbanállást) sikerült vonatjegyet szereznem - de persze csak várólistára: vagyis vonatjegyet tudtam venni, de helyet nem biztosítanak...

Taxi a szumó (jeep taxi) állomásra...

Majd szumó le Guwahatiba, ahonnan a vonat indul... 100 km, 3 és fél óra, egyetlen kilométer sem legalább 3-4 kanyar nélkül - mindez indiai közlekedési módon, vagyis kiszámíthatatlanul összevissza... huhh

Már ez is elég lett volna egy napra, de eztán jött a java... :)

3 órát kellett várnunk az állomáson (ami nem a tisztaságáról híres), mire beállt a vonat. Valamiért azt hittük, hogy ez még nem a mi vonatunk, így nyugodtan ültünk a peronon... 2 perccel indulás előtt fogtuk fel, hogy bizony a mi vonatunk áll a vágányon... rohanás, helykeresés (ugyanis ugye nem colt helyjegyünk)...

A legalsóbb osztályra vettünk jegyet, ami természetesen a legkoszosabb, leghangosabb és a leginkább zsúfolt... Itt nem készítettem képet, pedig érdemes lett volna :)

Mivel nem volt ülőhelyünk, az ülések közé lepakolt csomagjainkon töltöttük el az éjszakát...

A 10 órás vonatút után nem voltunk valami frissek, mikor megérkeztünk Siliguriba, Észak Indiába, Nyugat-Bengália egyik legészakibb városába...

További egy óra autóriksaút után végre megérkeztünk barátnőm nővérének házához...

Gyönyörű és békés hely - a tealigetek határán... :)

Megérte a sok utazást és fáradságot!! :)

sütő-mester lettem :)

Az indiaiak számára olyannyira új dolog a sütisütés, hogy az egyszerű piskótákért is teljesen odavannak. Mivel a hugaim otthon tényleg fősütőmesterek, pár sütit eltanultam tőlük, amit itt könnyedén meg tudok sütni. Egyik ismerősömnek van sütője, amire az utóbbi pár hétben rendszeresen rájártam. :)
Első alkalommal éppen csak a konyha felé tévedt és ott ragadt egy-két ember, de második alkalommal már jelentkeztek segíteni az emberek. Legutolsó alkalommal már több mint 10-en segítettek... Mindenki el akarja tanulni a híres süti-sütő tudományomat. :)

Íme pár kép a tanítványaimról :)



Manet a Fülöp-szigetekről




Ardo (indiai)









Gina (indiai) és egy bangladeshi lány (elfelejtettem a nevét) :(

panasz vagy hála?

Mindig találunk okot a panaszra, de örömre és hálára is…

8 dolog, ami panaszra adna okot:
1. Még mindig nehezen értem az indiaiak metakommunikációját.
2. Nincs vezetékes vizünk, sőt sokszor vizünk sem.
3. A sok kézzel mosástól kisebesedtek az ujjaim.
4. A barátnőm nagyon rendetlen, és ez sokszor nagyon idegesít.
5. Nincs sütőnk, se hűtőnk, se mosogatónk.
6. Este és éjjel NAGYON hideg van.
7. Az utcán utánam néznek és összesúgnak, mert kitűnök a tömegből.
8. Az indiai ételeket már nagyon unom, és még mindig túl csípős.

8 dolog, amiért viszont nagyon hálás vagyok:
1. Majdnem mindenki ért itt angolul, így jól meg tudom értetni magam általában.
2. Minden alkalommal mikor imádkozunk, újra megered a víz.
3. Van ruhám, amit kimoshatok.
4. A barátnőm nagyon szeretetre méltó és gondoskodó.
5. Egyik ismerősömnek van sütője, és meg is engedi, hogy süssek nála.
6. Napközben finom meleg van.
7. A különlegességem miatt minden helyen, minden ünnepségen, összejövetelen külön köszöntenek, sőt legtöbbször felkérnek szólásra is. Ezt örömmel használom fel arra, hogy a Megváltóról beszéljek.
8. Főzhetek magamnak, és sok mindent be tudok itt is szerezni, amit szeretek.

Én boldog akarok lenni, ezért inkább a hálaadást választom! :)

(ezt a bejegyzést most írom meg harmadszorra, valamiért első két alkalommal a rendszer egyszerűen kitörölte... de ettől még hálás maradok! :))

csigapörkölt reggelire

Pár napja a "volánbusz" állomáson (ahol a vidékről hozott árukat is meg

lehet találni) barátnőm nagy örömére megláttuk, hogy árulnak csigát. Vettünk egy nagy szatyorral. Én húztam a számat kicsit, de ki akartam próbálni.

Két napja állt már otthon a szatyorban, mikor a barátnőm csak ráfanyalodott, hogy megtisztítsa. Szépen le kell mosogatni őket, majd beáztatni egy fél napra, hogy kiázzon a házuk. Ez után lehet csak megenni.

A kollégium szakácsa főzte meg végül - mintegy pörköltet. Reggelire ezt ettük tehát - pirított marhahússal és babbal (meg persze rizzsel). :)

A csigahúst elvileg ki kell szippantani a házából, mikor megesszük, de ez nekem nem ment. Így egy fogpiszkálóval kaptam ki őket a házukból... Elég gusztustalan az állaga, de az íze nem rossz, bár nem is valami jellegzetes...

Ezek meg már az üres csigaházak... :)
Egészségünkre! :P

piac

Az indiai piac nagyon sokféle lehet. Biztosan fogok még írni a piaci érdekességekről, de addig is egy kis betekintő. :)

Az első képen egy zöldséges látható. Éppen csigát vettünk tőle. :)

Sokféle zöldség található meg Indiában, főleg itt, Észak-keleten.

Erről is lesznek majd további képeim... (Csak őszintén megvallva nevetséges turistának érzem magam, mikor a piacon képeket készítek... LOL)

A második képen egy hentesbódé látható. Itt minden húsfajtát másik bódéban árulják, vagyis minden hentesüzletes csak egyféle húst árul. Ez itt a sertés-részleg. A higiéniát (vagyis inkább a nemlétét) asszem nem kell külön magyaráznom... A hús friss, de egy vérben bőségesen eláztatott fatuskón csapják darabjaira és a megtisztítás is nagyon felületes... Mellesleg minden hús nagyon zsíros itt, még a csirke is...

De ez van, ezt kell szeretni :)

a ház...

konyha: egy asztal, egy szekrény, egy gázrezsó és egy gázpalack... csak épp fazekam nincs saját, túl drága... és most pl elment a szakács, bezárta a konyháját, és nem tudok főzni... :(

szoba: egy asztal, egy éjjeli szekrény és egy másfél személyes ágy - amit megosztunk a barátnőmmel. :)

és a fürdőszoba: kő padló, lyukkal a sarkában, ahol lemegy minden víz, amit a nagy vödörből a kis vödörrel magunkra öntögetünk fürdéskor... :) a WC is leöntős... ja, és mint látjátok nincs ablaka (vagyis ablaktáblája) a fürdőnek... be nem nagyon látnak (bár most a falon dolgoznak a felújítók, ezért nem merek elmenni WC-re...) de hideg az rendesen van esténként... :)

vízprobléma...

Mit csinál az ember, ha már vize sincs??
Nem esik az eső, eldugul a kb 3 cm átmérőjű vízvezeték valahol vagy kilyukad (mivel a felszínen vezetik), és nagyon drága a szállított víz...
Ez a helyzet a koleszban kb 2 hónapja... néha megindul a víz, néha esik egy nagyot, de vannak napok, mikor még a WC-t sem tudjuk leöbíteni... épp csak arra telik, hogy főzzünk...
Izgalmas az élet! :)
De ami az igazán izgalmas, az az, hogy mindennap amikor kifejezetten imádkozunk vízért, vagy elkezd esni, vagy egyszerűen megindul a vezetékes víz... Ezt már legalább 5 alkalommal megtapasztaltuk!! Mikor természetesnek kezdjük venni, elfogy a víz... Mikor újra Isten elé visszük, megindul a víz!! Isten hatalma és gondoskodása mérhetetlen!! :)
kép: a víztározónk (ebből jó koszos víz folyik, csak megszűrve és forralva volna szabad inni, de a kolesz diákjai a csapból is isszák..)