46 óra vonaton... 3.rész

Nos, sok mindenről írtam már, de még mindig nem válaszoltam a kérdésre, hogy miért is szeretem a vonatozást Indiában.

Hadd mondjam el előbb, hogy miért NEM szeretem: :)

- a mellékhelyiségek tisztaságáról nem nyitnék külön bekezdést...

- a tömegről már beszéltem

- a kalaúz múltkor kijelentette, hogy mivel nem beszélek jól hindiül, nem köteles segíteni nekem... azt mondta az indiai vonat az indiaiaknak van, és ő nem köteles tudni angolul... igaza is van, de jól tudott angolul... (amúgy a kedves és igenlő válaszom miatt mégis csak hajlandó volt segíteni - angolul). Külföldi létemre kasztonkívüli vagyok a hinduk szemében... De nem baj, megtanulok hindiül! :)

- a csótány, patkány és pók nem ritka vendég, főleg a legalsóbb osztályon, ahol mi utaztunk

- az árusok éjjel-nappal kiabálva préselik át magukat az utasokon... Alapvetően nincs velük bajom, de egy idő után elég idegesítőek. Aki nem járt még keleten, el sem tudja képzelni, miket nem árulnak ezek az árusok. Csak egy-két példa: cipőfűző, mobiltöltő, megpucolt uborba, indiai csemegék, tea, kávé, gyertya, ékszerek, szent képek, papucs, fehérnemű, gyümölcsök, kis zacskókban dohány, stb stb.

Az árusok mellett még további sok érdekes ember jön-megy a folyosókon:

- koldusok

- takarítók - vagyis négykézláb a földön kúszó sepregetők, akik szintén koldulnak

- transzfesztíták - akik gyönyörű szárikban, ékszerekkel felszerelve koldulnak ... nem semmi... méghozzá olyan erőszakosan, hogy attól fél az ember, hogy megverik, ha nem ad nekik... el sem hiszem

- mutatványos-kolduló gyerekek. Ők összetörik a szívemet minden alkalommal... 3-4-5-6 éves kisgyerekek az anyukájukkal. Az anya leül a földre és dobol. A kisgyerekek a ritmusra pörgetik a pompomos sapkájukat, átbújnak a kis fémkarikájukon, énekelnek és bukfenceznek a mocsokban... és utána kis tálkával járkálnak körbe. Az egyik 4 éves forma kisfiú nagyon megsiratott... vagy egy fél óráig nem tudtam "magamhoz térni". Annyira látszott rajta, hogy teljesen ki van fáradva, utálja amit csinálnia kell, és érzi a megalázott voltát a "munkájának"... Miért kell egy 4 éves kisgyereknek ilyen megalázó módon fenntartania magát???? Istenem, úgy szeretnék segíteni az ilyen gyerekeknek!! Az hogy adok valami ennivalót vagy pár fillért nekik, nem segít hosszú távon... :( Mit lehetne tenni?

- ezen túl jönnek cipészek, cipzár-javítók, hindu vallásos matrákat kántáló koldusok stb..

- a sok üléstől teljesen begörcsöl, bezsibbad és megfájdul a hátam, a nyakam, a fenekem, a lábam... 46 óra ülés elég fárasztó... és nincs hely arra, hogy felálljak..

- harcolni kell az ülőhelyért... a fekvőhelyről nem is beszélve

Hát, ez csupán egy pár ok arra, hogy utáljam a vonatozást... De nem utálom!! :)

Szeretek vonatozni Indiában, mert:

- sok embert lehet megismerni

- jókat lehet beszélgetni

- órákig csodálhatom a gyönyörű indiai tájat az ablakból

- lehet sokat olvasni, ami jól is jön, mert az egyetemről elég sok olvasni-tanulnivalót kaptam

- még inkább meg lehet ismerni az indiai kultúrát

- gyakorolhatom a hindit

- szinte minden szükségeset beszerezhetek útközben az árusoktól (mindeddig semmit sem vettem ugyan ételen kívül)

- van időm naplót írni (az elmúlt két hét eseményeit most írtam le)

Az indiai vonatozás egyszerűen élvezetes, vicces és kalandos!

Már alig várom, hogy induljunk haza! Ezennel 54 órát leszünk majd a vonaton... :)

Ha készülsz Indiába, mindenképp próbáld ki a vonatot - egy fél napos útra legalább! :) De előtte írj nekem, hogy adhassak néhány jó tanácsot! :)