Megint eltelt ujabb 3 het, azota hogy megigertem, tobbet irok majd.. ezer bocsanat, kedves barataim!!!! Itt volt ket kulfoldi csoport, veluk kellett lennem ejjel-nappal az utobbi hetekben..
De most mar ujra szabad vagyok. Ujra tobb idom van az internetre. Azonban most valami nincs rendben a sajat net-kapcsolatommal, es csak internetkavezobol tudok irni, igy nem tudok ekezetet hasznalni.. Sorry!
Nos, az utobbi hetekben elsosorban utcagyerekek fele es nyomornegyedekben szolgaltunk, illetve kulonbozo falvakban jartunk. Mindegyik nagyon erdekes volt! Olyan nagy orom tolt el, mikor a kulfoldi csoportok elmennek, de nekem nem kell mennem, hanem maradhatok, folytathatom, amibe belekezdtunk! :)
Most nincsenek nalam a kepek sem, mert itt nem tudok pendrive-ot hasznalni az internetkavezoban, de amint lesz netem ujra, felteszek sok kepet es sok sztorit, megigerem!!
Am en is hianyolom az e-mail-eiteket... Jo lenne hallani feloletek!!! Sokatoktol azota nem hallottam, hogy eljottem, vagy legalabbis hetek ota nem irtatok!!! Tudom, ez azert van, mert en sem irtam, de most igyekszem behozni magam... :)
Addig is mindenkit puszilok!
2010. február 22., hétfő
2010. február 7., vasárnap
de rég írtam...
Kedves olvasóim, kedves barátok!!
Tudom, hogy már majdnem ezer éve (avagy kb egy hónapja) nem írtam ide semmit...
Nem tűntem el, és Istennek hála, semmi bajom sincs... A gyomorgondom is hamar rendbejött.
Csupán nagyon besűrűsödtek a napjaim az elmúlt hónapban.
Mik is történtek január közepe óta??
Először is 7-én hazajöttünk barátnőmmel Chennaiból, napokig takarítottuk a házat, majd egy pár napot - mindent félretéve - Isten jelenlétében töltöttem. Ezután sűrűsödtek be a napjaim igazán...
Egy hosszú hétvégét töltöttem 15 másik fiatallal egy kicsi faluban Assam államban... Erről mindenképp írok külön bejegyzést, mert ez egy igazán különleges élmény volt. :)
Aztán mire hazaértem, már itt várt egy külföldi csoport, majd két nap múlva megérkezett a következő is... Az egyik diákcsoport a mi kollégiumunkban lakik most egy hónapig, így mi főzünk rájuk a barátnőmmel. A másik csoport nem velünk lakik, de én vagyok a felelős a programjaik megszervezéséért... Ez elég fárasztó feladat sokszor. Rengeteg telefonhívás, e-mail, szervezkedés, minden kérésük fejbentartása és teljesítése, kisebb-nagyobb gondjaik megoldása... De élvezem! Élvezem a házigazda szerepet! :) Az itteni barátaim és ez a csoport is teljesen "helyi"-ként kezel már :) Velük olyan helyekre is eljutok most, ahol amúgy még magam sem jártam, vagy csak nagyon rég vagy ritkán... Elmentünk gyerekotthonokba, utcagyerekekkel is foglalkoztunk, meg a helyi diákoknak is szervezünk mindenféle programot...
Mindeközben ott vannak a mindennapos teendők, már vagy egy hete gyűlik a mosnivalóm, takarítani is kell, és az egyetemi kötelező olvasmányok halma is nagyon lassan csökken...
Egy szóval nem unatkozom!!
De élvezem az életet, nagyon hálás vagyok a sok barátért, örömmel kelek mindennap, és igyekszem mindenkinek az áldására lenni!!!
Tudom, hogy már majdnem ezer éve (avagy kb egy hónapja) nem írtam ide semmit...
Nem tűntem el, és Istennek hála, semmi bajom sincs... A gyomorgondom is hamar rendbejött.
Csupán nagyon besűrűsödtek a napjaim az elmúlt hónapban.
Mik is történtek január közepe óta??
Először is 7-én hazajöttünk barátnőmmel Chennaiból, napokig takarítottuk a házat, majd egy pár napot - mindent félretéve - Isten jelenlétében töltöttem. Ezután sűrűsödtek be a napjaim igazán...
Egy hosszú hétvégét töltöttem 15 másik fiatallal egy kicsi faluban Assam államban... Erről mindenképp írok külön bejegyzést, mert ez egy igazán különleges élmény volt. :)
Aztán mire hazaértem, már itt várt egy külföldi csoport, majd két nap múlva megérkezett a következő is... Az egyik diákcsoport a mi kollégiumunkban lakik most egy hónapig, így mi főzünk rájuk a barátnőmmel. A másik csoport nem velünk lakik, de én vagyok a felelős a programjaik megszervezéséért... Ez elég fárasztó feladat sokszor. Rengeteg telefonhívás, e-mail, szervezkedés, minden kérésük fejbentartása és teljesítése, kisebb-nagyobb gondjaik megoldása... De élvezem! Élvezem a házigazda szerepet! :) Az itteni barátaim és ez a csoport is teljesen "helyi"-ként kezel már :) Velük olyan helyekre is eljutok most, ahol amúgy még magam sem jártam, vagy csak nagyon rég vagy ritkán... Elmentünk gyerekotthonokba, utcagyerekekkel is foglalkoztunk, meg a helyi diákoknak is szervezünk mindenféle programot...
Mindeközben ott vannak a mindennapos teendők, már vagy egy hete gyűlik a mosnivalóm, takarítani is kell, és az egyetemi kötelező olvasmányok halma is nagyon lassan csökken...
Egy szóval nem unatkozom!!
De élvezem az életet, nagyon hálás vagyok a sok barátért, örömmel kelek mindennap, és igyekszem mindenkinek az áldására lenni!!!