6 órája vonatoztunk már - amennyit Magyarországon talán sosem... és még nem volt ülőhelyünk. Barátnőm elkezdett kiabálni a fiatalemberekkel, majd a kalaúzzal is... Én csak bíztam az Úr gondoskodásában. Tudtam, hogy aki eddig is mindenben gondot viselt rólam, ebben a helyzetben is fog adni valami megoldást. Míg a barátnőm kiharcolt magának egy ülőhelyet a helyünkön (egy embert sikerült rávennie, hogy átadja a helyét, a másik 3 ott maradt), én arréb találtam egy helyet. Egy Sikkim állam beli (Észak-India) család köreibe kerültem. Nem tudom, hogy a fehér bőröm miatt, vagy egyszerűen szeretet
ből, de teljesen befogadtak maguk közé. Helyet adtak, a csomagjainkat betették a saját üléseik alá, közé, aztán még az otthonról hozott híres sikkimi narancsukkal és ételeikkel is megkínáltak. Képet is készítettek velem. :)A kérdés az volt, hogy hol alszunk éjjel? Ülni még csak tud jóval több ember, mint akinek helye van, de aludni?
De Isten csodás módon gondot viselt ránk! Barátnőm mellé végül csak egy kis gyereket tettek aludni, én pedig a csomagjainkon aludtam el először. Mikor egy óra után felébredtem, a Sikkim család szinte kényszerített, hogy feküdjek le az egyik padra ("ágyra"). Ketten egymás mellé feküdtek (ami nagy áldozat, mert ezek a padok nagyon keskenyek), csak hogy átadhassák a helyüket nekem. Nem semmi... Majdnem elsírtam magam! Mennyire gondoskodó az én Istenem! És mennyire szeretem az indiaiakat!! :) Ezért jöttem Indiába! :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése