Csodás kirándulás

Tegnap előtt egész napos kirándulásra indultunk a Hogenakkal Vízeséshez. Az odaút kb 4 és fél órát vett igénybe - fele csodás autópályán, fele rögös országúton falukon át.


A Hogenakkal vízesés a dél-indiai Tamil Nadu és Karnataka államok határánál található Dél-India egyik legnagyobb folyóján, a Kaverin.

Hogenakkal (füstölgő sziklák, tamil) India legnagyobb vízesése, mégsem találkoztam egyetlen külföldi turistával sem...

Indiában most éppen száraz, hűvös évszak van, így a vízesés nem olyan hatalmas és erőteljes, mint a monszun ideje alatt, de így is csodálatos! :)

A legnagyobb esés 20 méteres...

Külön izgalmas a csónakázás. Kb 2 méter átmérőjű, kerek bambusznádból szőtt és bitumenszerű anyaggal bevont csónakokkal visznek minket végig a folyó csendesebb részén, a vízesés után... Nagyon izgi... és nagyon gyönyörű! :)



Egyes részeken lábbal kel átkelni, közvetlenül egy-egy esés után, sőt akár meg is lehet "zuhanyozni" a kisebb vízeséseknél. :)

Fél órás csónakázás után megérkeztünk a folyónak egy csendes, lassúbb folyású részéhez, és kikötöttünk egy homokszigeten...


A folyóból fogott halat, valamint krumplikrokettet (itt alu csop), spenótot (a leveleket csak forró vízzel leforrázva) és természetesen riszt főztünk...

Ebéd után jót fürödtünk a sekély partszakaszon..

Majd 4 óra eltelte után visszaindultunk a vízesésekhez. Eddigre a folyó felső szakaszánál megnyitották a gátat, így jelentősen megnőtt a vízhozam... Nem volt könnyű dolga az evezősünknek

(helyi ember, a csónakkal együtt "jár")...



DE ügyesen megoldotta a nehéz szakaszokon is. Nem egyszerű kerek csónakokon evezni, viszont talán sokkal biztonságosabb.

A gyönyörű élményhez gyönyörű időt is kaptunk a Teremtőtől, így nagyon élveztük ezt a napot!!
Reggel 6-kor indultunk és este 11-re értünk haza.

Bangalore

Nos, múlt kedden érkeztünk meg Bangalore-ba... Hát ilyen modern, tiszta és szervezett indiai várost még nem láttam... Nem kell egy német városra gondolni, de indiai körülmények közt megdöbbentő, hogy van közlekedési lámpa, aminek engedelmeskednek is többnyire, vannak rendes üzletek, sőt szupermarketek és bevásárló központok, nem árassza el az utcákat a kosz, nem nyitott a szenyvízcsatorna, mint a többi városban, és tehén is alig van az utcákon...

Nem semmi! India egyik legnagyobb százalékban keresztények által lakott városa!

Olyan karácsonyi dekoráció van az utcákon, házakon, hogy csak úgy csillog az egész város! :)

Itt is van egy-két szegénynegyed, és koldusok is vannak, de sokkal kevesebb, mint Észak-Indiában.

Bangalore India technológiai fővárosa. A város szélén található egy egész nagy negyed, amit csak "Electronic City"-nek hívnak. Itt csupa modern toronyház, TV torony, call center, kutató központ és hasonló épületek vannak.

Ezentúl az utak is sokkal jobbak, mint északon. Az autópályáról nem is beszélve. 10 nap után még mindig egyik csodálkozásból esek a másikba, és még mindig nehéz felfogni, hogy ez ugyanaz az India, amit eddig láttam...

Mindennap barátnőm és unokatestvérei (akiknél lakunk most) ismerőseit, rokonait látogatjuk sorra. Legtöbben a barátnőm törzsi nyelvét, a tankhult beszélik, ami nekem hallásra nagyon vicces. Eleinte kuncogtam rajtuk, egy idő után nagyon idegesítővé vált, hogy semmit sem értek az egész beszélgetésből, és így úgy érzem, mint ha nem is lennék közöttük, mintha észre sem vennének... de tegnapra már egész jól megszoktam. Tegnap este kb 15 tankhullal vacsoráztam együtt... Egész idő alatt (mikor éppen nem ettünk), a könyvemet olvastam. Így én sem zavartam őket, ők sem engem... :)

Bangalore nagyon tetszik, szívesen ideköltöznék, ha üzleti célból vagy dolgozni lennék Indiában... de mivel nem ez a célom, szívesebben maradok a koszosabb, szervezetlen, "gubancos" Északon. :)

46 óra vonaton... 3.rész

Nos, sok mindenről írtam már, de még mindig nem válaszoltam a kérdésre, hogy miért is szeretem a vonatozást Indiában.

Hadd mondjam el előbb, hogy miért NEM szeretem: :)

- a mellékhelyiségek tisztaságáról nem nyitnék külön bekezdést...

- a tömegről már beszéltem

- a kalaúz múltkor kijelentette, hogy mivel nem beszélek jól hindiül, nem köteles segíteni nekem... azt mondta az indiai vonat az indiaiaknak van, és ő nem köteles tudni angolul... igaza is van, de jól tudott angolul... (amúgy a kedves és igenlő válaszom miatt mégis csak hajlandó volt segíteni - angolul). Külföldi létemre kasztonkívüli vagyok a hinduk szemében... De nem baj, megtanulok hindiül! :)

- a csótány, patkány és pók nem ritka vendég, főleg a legalsóbb osztályon, ahol mi utaztunk

- az árusok éjjel-nappal kiabálva préselik át magukat az utasokon... Alapvetően nincs velük bajom, de egy idő után elég idegesítőek. Aki nem járt még keleten, el sem tudja képzelni, miket nem árulnak ezek az árusok. Csak egy-két példa: cipőfűző, mobiltöltő, megpucolt uborba, indiai csemegék, tea, kávé, gyertya, ékszerek, szent képek, papucs, fehérnemű, gyümölcsök, kis zacskókban dohány, stb stb.

Az árusok mellett még további sok érdekes ember jön-megy a folyosókon:

- koldusok

- takarítók - vagyis négykézláb a földön kúszó sepregetők, akik szintén koldulnak

- transzfesztíták - akik gyönyörű szárikban, ékszerekkel felszerelve koldulnak ... nem semmi... méghozzá olyan erőszakosan, hogy attól fél az ember, hogy megverik, ha nem ad nekik... el sem hiszem

- mutatványos-kolduló gyerekek. Ők összetörik a szívemet minden alkalommal... 3-4-5-6 éves kisgyerekek az anyukájukkal. Az anya leül a földre és dobol. A kisgyerekek a ritmusra pörgetik a pompomos sapkájukat, átbújnak a kis fémkarikájukon, énekelnek és bukfenceznek a mocsokban... és utána kis tálkával járkálnak körbe. Az egyik 4 éves forma kisfiú nagyon megsiratott... vagy egy fél óráig nem tudtam "magamhoz térni". Annyira látszott rajta, hogy teljesen ki van fáradva, utálja amit csinálnia kell, és érzi a megalázott voltát a "munkájának"... Miért kell egy 4 éves kisgyereknek ilyen megalázó módon fenntartania magát???? Istenem, úgy szeretnék segíteni az ilyen gyerekeknek!! Az hogy adok valami ennivalót vagy pár fillért nekik, nem segít hosszú távon... :( Mit lehetne tenni?

- ezen túl jönnek cipészek, cipzár-javítók, hindu vallásos matrákat kántáló koldusok stb..

- a sok üléstől teljesen begörcsöl, bezsibbad és megfájdul a hátam, a nyakam, a fenekem, a lábam... 46 óra ülés elég fárasztó... és nincs hely arra, hogy felálljak..

- harcolni kell az ülőhelyért... a fekvőhelyről nem is beszélve

Hát, ez csupán egy pár ok arra, hogy utáljam a vonatozást... De nem utálom!! :)

Szeretek vonatozni Indiában, mert:

- sok embert lehet megismerni

- jókat lehet beszélgetni

- órákig csodálhatom a gyönyörű indiai tájat az ablakból

- lehet sokat olvasni, ami jól is jön, mert az egyetemről elég sok olvasni-tanulnivalót kaptam

- még inkább meg lehet ismerni az indiai kultúrát

- gyakorolhatom a hindit

- szinte minden szükségeset beszerezhetek útközben az árusoktól (mindeddig semmit sem vettem ugyan ételen kívül)

- van időm naplót írni (az elmúlt két hét eseményeit most írtam le)

Az indiai vonatozás egyszerűen élvezetes, vicces és kalandos!

Már alig várom, hogy induljunk haza! Ezennel 54 órát leszünk majd a vonaton... :)

Ha készülsz Indiába, mindenképp próbáld ki a vonatot - egy fél napos útra legalább! :) De előtte írj nekem, hogy adhassak néhány jó tanácsot! :)

46 órás vonatút... 2. rész

6 órája vonatoztunk már - amennyit Magyarországon talán sosem... és még nem volt ülőhelyünk. Barátnőm elkezdett kiabálni a fiatalemberekkel, majd a kalaúzzal is... Én csak bíztam az Úr gondoskodásában. Tudtam, hogy aki eddig is mindenben gondot viselt rólam, ebben a helyzetben is fog adni valami megoldást. Míg a barátnőm kiharcolt magának egy ülőhelyet a helyünkön (egy embert sikerült rávennie, hogy átadja a helyét, a másik 3 ott maradt), én arréb találtam egy helyet. Egy Sikkim állam beli (Észak-India) család köreibe kerültem. Nem tudom, hogy a fehér bőröm miatt, vagy egyszerűen szeretetből, de teljesen befogadtak maguk közé. Helyet adtak, a csomagjainkat betették a saját üléseik alá, közé, aztán még az otthonról hozott híres sikkimi narancsukkal és ételeikkel is megkínáltak. Képet is készítettek velem. :)
A kérdés az volt, hogy hol alszunk éjjel? Ülni még csak tud jóval több ember, mint akinek helye van, de aludni?
De Isten csodás módon gondot viselt ránk! Barátnőm mellé végül csak egy kis gyereket tettek aludni, én pedig a csomagjainkon aludtam el először. Mikor egy óra után felébredtem, a Sikkim család szinte kényszerített, hogy feküdjek le az egyik padra ("ágyra"). Ketten egymás mellé feküdtek (ami nagy áldozat, mert ezek a padok nagyon keskenyek), csak hogy átadhassák a helyüket nekem. Nem semmi... Majdnem elsírtam magam! Mennyire gondoskodó az én Istenem! És mennyire szeretem az indiaiakat!! :) Ezért jöttem Indiába! :)

46 óra vonaton... 1. rész

Hogy miért szeretek annyira vonatozni Indiában?

Kezdem azzal, hogy mi teszi izgalmassá és kihívássá az indiai vonatozást. :)

Indiában nem indítanak olyan sok vonatot, mint otthon, és minden vonatra helyjegyet kell venni. 4 héttel indulás előtt vettünk jegyet, de már csak várólistára volt hely. Ez az jelenti, hogy utazhatok a vonattal, de ülőhelyem nincs. Mint általában, most is szerencsére sokan visszamondták a jegyüket, így a várólistáról bekerültünk az ülőhelyesek közé. A netről ki tudtuk deríteni, hogy kaptunk helyet - egy kisebb padot ketten. De az valahogy nem derült ki számunkra, hogy melyik kocsiba. Így rossz kocsiba szálltunk be. A sok csomagunkkal nem tudtunk átcaplatni a vonat másik végébe (értsd kb 15 kocsival arrébb), így meg kellett várnunk míg a vonat egy olyan állomásra fut be, ahol hosszabb ideig is áll... Addig a barátnőm elment megkeresni a helyet. 4 srác ült ott. Kiderült, hogy egyiküknek sincs ülőhelye, csak odaültek. Tudatta velük, hogy ez a mi helyünk, és amint egy nagyobb állomásra érünk, oda is megyünk. Nos, erre az állomásra 5 órát kellett várni... Mikor odaértünk, nem akarták átadni a helyet nekünk... Először nem értettük miért. Megkértem a hugomat sms-ben, hogy nézze meg a neten a kódunk alapján, hogy tényleg ez a helyünk-e, és az igenlő válasz sem tántorította el az indiai, angolt alig értő fiatalembereket attól, hogy üljenek tovább a helyünkön. Végül kiderült, hogy még mi a vonat elején vártunk arra, hogy átjussunk a vonat másik végébe, a kocsinkba, addig valaki megvette a helyünket. Ha ugyanis nem ül a nyilvántartásban megadott személy a helyen, akkor más megveheti a helyet. A barátnőm ezért beszélt azokkal, akik ott ültek... de sajnos ez picit sem zavarta az ott ülőket. Megvették a helyet mielőtt odaértünk volna a csomagokkal.... :(

Hoppá!! De akkor mi hova üljünk, és még inkább: hol fogunk aludni.. Még a csomagjainknak sem volt hely...

folyt.köv. :)

utiterv

Shillong - Guwahati - dec 14 - 3 és fél óra jeep

Guwahati - Siliguri - dec 14-15 - 10 óra vonat


Siliguri - Bangalore - dec 20-22 - 46 óra vonat

Bangalore - Chennai - dec 31 - 6 óra vonat

Chennai - Guwahati - jan 4-7 - 54 óra vonat

Guwahati - Shillong - jan 7 - 3 és fél óra jeep :)

piknik a tealigetben

Barátnőm, két amerikai barátnője, akiket 7 év után most látott először, és a nővérének gyerekei - pikniket rendeztünk a ház mögötti tealigetben.

Édes gyerekek... gyönyörű környezet... és finom étel (indiai piknik)...