meglepetések és utazások napja

Tegnap és tegnapelőtt egész nap utaztunk... Két nap utazás Magyarországon is fárasztó lehet, hát még ha az ember Indiában van... :)

Tervünk szerint vasárnap indultunk volna, de csak szombaton jutottunk el a buszállomásra, és már csak a hétfői járatra volt helyjegy.

Hétfőn rengeteg tennivalónk akadt még: befizetni a telefon- és villanyszámlát, eljutni az orvoshoz, hogy a kötelező általános orvosi vizsgálatról papírt szerezzek a helyi regisztrációs iroda számára (kötelező minden egy évig itt tartózkodó külföldinek ideköltözése után legkésőbb egy hónapon belül elvégeztetni) stb...

Taxit fogni megint külön művészet... Nagy nehezen kijutottunk a buszállomásra a csomagjainkkal... Épp leültünk, elhelyezkedtünk, mikoris - 5 perccel a tervezett indulási idő előtt - közölték velünk, hogy a busz mégsem indul. A célállomáson, Siliguriban ugyanis tüntetés van a napokban. A nepáli származásúak harcban állnak a bengáliakkal...

Így a barátnőm elküldött a vonatjegy árushoz, ahol nagy tulakodással (itt nem ismerik a sorbanállást) sikerült vonatjegyet szereznem - de persze csak várólistára: vagyis vonatjegyet tudtam venni, de helyet nem biztosítanak...

Taxi a szumó (jeep taxi) állomásra...

Majd szumó le Guwahatiba, ahonnan a vonat indul... 100 km, 3 és fél óra, egyetlen kilométer sem legalább 3-4 kanyar nélkül - mindez indiai közlekedési módon, vagyis kiszámíthatatlanul összevissza... huhh

Már ez is elég lett volna egy napra, de eztán jött a java... :)

3 órát kellett várnunk az állomáson (ami nem a tisztaságáról híres), mire beállt a vonat. Valamiért azt hittük, hogy ez még nem a mi vonatunk, így nyugodtan ültünk a peronon... 2 perccel indulás előtt fogtuk fel, hogy bizony a mi vonatunk áll a vágányon... rohanás, helykeresés (ugyanis ugye nem colt helyjegyünk)...

A legalsóbb osztályra vettünk jegyet, ami természetesen a legkoszosabb, leghangosabb és a leginkább zsúfolt... Itt nem készítettem képet, pedig érdemes lett volna :)

Mivel nem volt ülőhelyünk, az ülések közé lepakolt csomagjainkon töltöttük el az éjszakát...

A 10 órás vonatút után nem voltunk valami frissek, mikor megérkeztünk Siliguriba, Észak Indiába, Nyugat-Bengália egyik legészakibb városába...

További egy óra autóriksaút után végre megérkeztünk barátnőm nővérének házához...

Gyönyörű és békés hely - a tealigetek határán... :)

Megérte a sok utazást és fáradságot!! :)

sütő-mester lettem :)

Az indiaiak számára olyannyira új dolog a sütisütés, hogy az egyszerű piskótákért is teljesen odavannak. Mivel a hugaim otthon tényleg fősütőmesterek, pár sütit eltanultam tőlük, amit itt könnyedén meg tudok sütni. Egyik ismerősömnek van sütője, amire az utóbbi pár hétben rendszeresen rájártam. :)
Első alkalommal éppen csak a konyha felé tévedt és ott ragadt egy-két ember, de második alkalommal már jelentkeztek segíteni az emberek. Legutolsó alkalommal már több mint 10-en segítettek... Mindenki el akarja tanulni a híres süti-sütő tudományomat. :)

Íme pár kép a tanítványaimról :)



Manet a Fülöp-szigetekről




Ardo (indiai)









Gina (indiai) és egy bangladeshi lány (elfelejtettem a nevét) :(

panasz vagy hála?

Mindig találunk okot a panaszra, de örömre és hálára is…

8 dolog, ami panaszra adna okot:
1. Még mindig nehezen értem az indiaiak metakommunikációját.
2. Nincs vezetékes vizünk, sőt sokszor vizünk sem.
3. A sok kézzel mosástól kisebesedtek az ujjaim.
4. A barátnőm nagyon rendetlen, és ez sokszor nagyon idegesít.
5. Nincs sütőnk, se hűtőnk, se mosogatónk.
6. Este és éjjel NAGYON hideg van.
7. Az utcán utánam néznek és összesúgnak, mert kitűnök a tömegből.
8. Az indiai ételeket már nagyon unom, és még mindig túl csípős.

8 dolog, amiért viszont nagyon hálás vagyok:
1. Majdnem mindenki ért itt angolul, így jól meg tudom értetni magam általában.
2. Minden alkalommal mikor imádkozunk, újra megered a víz.
3. Van ruhám, amit kimoshatok.
4. A barátnőm nagyon szeretetre méltó és gondoskodó.
5. Egyik ismerősömnek van sütője, és meg is engedi, hogy süssek nála.
6. Napközben finom meleg van.
7. A különlegességem miatt minden helyen, minden ünnepségen, összejövetelen külön köszöntenek, sőt legtöbbször felkérnek szólásra is. Ezt örömmel használom fel arra, hogy a Megváltóról beszéljek.
8. Főzhetek magamnak, és sok mindent be tudok itt is szerezni, amit szeretek.

Én boldog akarok lenni, ezért inkább a hálaadást választom! :)

(ezt a bejegyzést most írom meg harmadszorra, valamiért első két alkalommal a rendszer egyszerűen kitörölte... de ettől még hálás maradok! :))

csigapörkölt reggelire

Pár napja a "volánbusz" állomáson (ahol a vidékről hozott árukat is meg

lehet találni) barátnőm nagy örömére megláttuk, hogy árulnak csigát. Vettünk egy nagy szatyorral. Én húztam a számat kicsit, de ki akartam próbálni.

Két napja állt már otthon a szatyorban, mikor a barátnőm csak ráfanyalodott, hogy megtisztítsa. Szépen le kell mosogatni őket, majd beáztatni egy fél napra, hogy kiázzon a házuk. Ez után lehet csak megenni.

A kollégium szakácsa főzte meg végül - mintegy pörköltet. Reggelire ezt ettük tehát - pirított marhahússal és babbal (meg persze rizzsel). :)

A csigahúst elvileg ki kell szippantani a házából, mikor megesszük, de ez nekem nem ment. Így egy fogpiszkálóval kaptam ki őket a házukból... Elég gusztustalan az állaga, de az íze nem rossz, bár nem is valami jellegzetes...

Ezek meg már az üres csigaházak... :)
Egészségünkre! :P

piac

Az indiai piac nagyon sokféle lehet. Biztosan fogok még írni a piaci érdekességekről, de addig is egy kis betekintő. :)

Az első képen egy zöldséges látható. Éppen csigát vettünk tőle. :)

Sokféle zöldség található meg Indiában, főleg itt, Észak-keleten.

Erről is lesznek majd további képeim... (Csak őszintén megvallva nevetséges turistának érzem magam, mikor a piacon képeket készítek... LOL)

A második képen egy hentesbódé látható. Itt minden húsfajtát másik bódéban árulják, vagyis minden hentesüzletes csak egyféle húst árul. Ez itt a sertés-részleg. A higiéniát (vagyis inkább a nemlétét) asszem nem kell külön magyaráznom... A hús friss, de egy vérben bőségesen eláztatott fatuskón csapják darabjaira és a megtisztítás is nagyon felületes... Mellesleg minden hús nagyon zsíros itt, még a csirke is...

De ez van, ezt kell szeretni :)

a ház...

konyha: egy asztal, egy szekrény, egy gázrezsó és egy gázpalack... csak épp fazekam nincs saját, túl drága... és most pl elment a szakács, bezárta a konyháját, és nem tudok főzni... :(

szoba: egy asztal, egy éjjeli szekrény és egy másfél személyes ágy - amit megosztunk a barátnőmmel. :)

és a fürdőszoba: kő padló, lyukkal a sarkában, ahol lemegy minden víz, amit a nagy vödörből a kis vödörrel magunkra öntögetünk fürdéskor... :) a WC is leöntős... ja, és mint látjátok nincs ablaka (vagyis ablaktáblája) a fürdőnek... be nem nagyon látnak (bár most a falon dolgoznak a felújítók, ezért nem merek elmenni WC-re...) de hideg az rendesen van esténként... :)

vízprobléma...

Mit csinál az ember, ha már vize sincs??
Nem esik az eső, eldugul a kb 3 cm átmérőjű vízvezeték valahol vagy kilyukad (mivel a felszínen vezetik), és nagyon drága a szállított víz...
Ez a helyzet a koleszban kb 2 hónapja... néha megindul a víz, néha esik egy nagyot, de vannak napok, mikor még a WC-t sem tudjuk leöbíteni... épp csak arra telik, hogy főzzünk...
Izgalmas az élet! :)
De ami az igazán izgalmas, az az, hogy mindennap amikor kifejezetten imádkozunk vízért, vagy elkezd esni, vagy egyszerűen megindul a vezetékes víz... Ezt már legalább 5 alkalommal megtapasztaltuk!! Mikor természetesnek kezdjük venni, elfogy a víz... Mikor újra Isten elé visszük, megindul a víz!! Isten hatalma és gondoskodása mérhetetlen!! :)
kép: a víztározónk (ebből jó koszos víz folyik, csak megszűrve és forralva volna szabad inni, de a kolesz diákjai a csapból is isszák..)