Siatbakon - gyerekprogram

Ujabb falu, ujabb program :)

Siatbakon csupan par km-re van Pongtungtol, amirol elozoleg irtam. Ebben a faluban sokszor jartam mar. Kb 200 hazbol all, a falusiak tobbsege vagy kotoresbol (cementhez) vagy seprukeszitesbol (itt a ciroknal puhabb novenyt hasznalnak) keszitesebol el. A falu tobbsege kereszteny, protestans. A helyi gyulekezet kert fel egy gyerekprogram lebonyolitasara... Ket helyi baratnomet vittem magammal, hogy ok is reszese lehessenek az ilyen jellegu programok oromenek, kalandjanak, erdekessegenek...

A kaland az odauttal kezdodott. Egy 35 eves veteran Fiat-tal utaztunk, en vezettem, mivel a kocsi tulaja meg csak most tanul vezetni... Erdekes elmeny volt, mit ne mondjak... :) 2 es fel oras ut a hegyekben, keskeny utakon, hegyomlasokkal....

Ebed utan (ami itt reggel 8-10 korul van mindig) kezdtuk el a programot, es kb 1ig tartott. Kb 100 gyerek jott ossze. Mi elsosorban tinikre szamitottunk, de a nagyobbak tobbsege otthon kellett hogy segitsen a hazimunkaban - szombat leven, igy tobbnyire kisebb gyerekek voltak....

Beszeljenek a kepek... :)

beke tanitas Pongtungban

Most latom, hogy az utobbi idokben szinte csak falvakrol irok... :) Szeretem az indiai falvakat... :)
Pongtung Indian Meghalaya allamaban, a bangaldesi hatarhoz kozeli kis (kb 150 hazbol allo) falu... A kurzusom egyik tantargya a `peace education` - vagyis hogyan oktassuk a fiatalsagot a bekes megoldasok utjara... Ennek kereten belul egy gyakorlati beke oktatasrol kell tanulmanyt irni.. Ehhez pedig eloszor is ki kell probalni, hogyan tudunk beket tanitani gyerekeknek, fiataloknak.. Igy jutottam el ebbe a faluba ketszer is. Elso alkalommal, kb egy honapja az itteni 5-10-dikeseknek tanitottam a bekerol, osztalyonkent... Kulonbozo modszereket hasznaltam a kulonbozo korosztalyok szamara. Az 5-6-osoknak leginkabb arrol beszeltem, hogy hogyan tudnak beket teremteni es megtartani a csaladjuk illetve osztalyuk koreben... Rajzolniuk is kellett valamit, ami a beket fejezi ki szamukra. Volt aki egy hazat rajzolt, mert otthon beke van :) volt aki egymast atolelo embereket, mert ahol szeretet van, ott beke is van, mondvan :) aztan volt aki egy nagy szivet rajzolt es beleirt mindenfele pozitiv dolgot, ami beket eredmenyez stb...
A 7-8osoknak a beke teremtesrol beszeltem, hogyan lehetnek maguk is beket teremtok (nem csupan bekeben elok), es hogy hogyan lehet egy konfliktust kirendezni a csalad, osztaly, falusiak koreben... Nekik csoportonkent egy posztert kellett elkesziteniuk a bekerol - kepeket kivagva regi ujsagokbol (ami valahogy kapcsolodik a bekehez szerintuk), valamint osszeirni olyan dolgokat, ami elosegiti a beket, bekes eletet...
A legnagyobbaknak pedig a beke nemzeti, nemzetkozi, univerzalis voltarol is beszeltem. Milyen alapon szuletnek a konfliktusok, hogyan vezetheto vissza minden nagy haboru is egy-ket ember kozti viszonylag apro konfliktusra, es hogyan lehet megallitani a bosszu-folyamatot, ami noveli a problemakat... A bosszu fogalma errefele nagyon ismert. A kulonbozo torzsek allando konfliktusban vannak (valamint a torzsek a bevandorolt banglakkal), es a konfliktusok valodi okat mar alig ismeri valaki, csak bosszu bosszura...
Nekik kozosen kellett egy nagy posztert elkesziteniuk a konfliktusokhoz illetve a bekehez vezeto dolgok felsorolasaval, a beke meghatarozasaval valamint a beke szo kulonbozo nyelveken valo felfestesevel...
Hiszem, hogy eljut a szivukig, akaratukig is az uzenet, es a beke embereive lesznek itt, a hataron!!!

elkészültem a tanulmánnyal

Elkészültem a Langkarcha faluról készített tanulmányommal, amit az egyetemi programra kellett csinálnom. Elő is adtam Delhiben, és nagyon nagy tetszést aratott... :)
Aki szeretné elolvasni és még nem kapta meg tőlem emilben, az írjon, és átküldöm!! :)

Langkarcha - képek

A faluhoz egyik legközelebb eső forráska, ahol a gyerekek (is) fürdenek...

mindent így a fejükhöz rögzítve, a hátukon cipelnek itt az emberek...

a budi az "őrökkel" :)

a családdal akik első alkalommal vendégül látták a csoportunkat 4 napra

kutya-malac barátság :)

a falu iskolája... se pad, se tábla, se tanár... a falu csupán 10 %a tud írni-olvasni

a vizet a falu széléről, a dzsungelből kell hozni... a gyereket meg nem lehet otthon hagyni egyedül... (a nagyobbak szana-szét játszanak)

egy közeli még kisebb falu lakói nznek minket, ahogy éneklünk a szomszéd ház verandáján

a konyha, ahol főztek ránk... meg a disznókra :)

egy tipikus ház a faluban

Az előző bejegyzésben írtam a faluról pár szót (akit érdekel még mélyebben, írjon, és átküldöm a tanulmányt, amit az egyetemre készítek).

Langkarcha - a falu, ahova a szivem húz

Langkarcha, India Assam államának Karbi Anglong vidékének dél-nyugati csücskében egy 70 háztartásból álló kis falu - ami az alig ismert Sakachep népcsoport legnagyobb falva az államban...
Ez a falu egy tipikus 'világvégi' indiai falu - minden higiénia, iskola, orvosi ellátás, elektromosság és megfelelő vízellátás nélkül...
Egy felmérést végzek most itt - szociális, egészségügyi, törzsi, vallási és fejlesztési szempontból... Ez az egyik egyetemi munkám... Ha elkészülök vele, átküldöm mindenkinek, aki ír nekem, hogy érdekli!! szal kommenteljetek az emilcímetekkel vagy írjatok emilt vagy facebookon, hogy kéritek, s akkor küldöm hamarosan!
10 napom van még, hogy elkészüljek vele, mert Márc 20-25 delhiben lesz a következő intenzív egyetemi kurzus, ahol prezentálnom kell...
Ez egy keresztény falu, de a körülötte levő még kisebb falvak (van amelyik csak 40-50 lélekszámú) karbi animisták, hinduk illetve névleg keresztények... Erről is írok sokat a tanulmányomban...
Nem is tudom mit írjak meg ide, és mi az amit érdemese csak azoknak hagynom, akiket tényleg érdekel :)
De inkább beszéljenek a képek... :)

vegre ujra szabad vagyok...

Megint eltelt ujabb 3 het, azota hogy megigertem, tobbet irok majd.. ezer bocsanat, kedves barataim!!!! Itt volt ket kulfoldi csoport, veluk kellett lennem ejjel-nappal az utobbi hetekben..
De most mar ujra szabad vagyok. Ujra tobb idom van az internetre. Azonban most valami nincs rendben a sajat net-kapcsolatommal, es csak internetkavezobol tudok irni, igy nem tudok ekezetet hasznalni.. Sorry!
Nos, az utobbi hetekben elsosorban utcagyerekek fele es nyomornegyedekben szolgaltunk, illetve kulonbozo falvakban jartunk. Mindegyik nagyon erdekes volt! Olyan nagy orom tolt el, mikor a kulfoldi csoportok elmennek, de nekem nem kell mennem, hanem maradhatok, folytathatom, amibe belekezdtunk! :)
Most nincsenek nalam a kepek sem, mert itt nem tudok pendrive-ot hasznalni az internetkavezoban, de amint lesz netem ujra, felteszek sok kepet es sok sztorit, megigerem!!
Am en is hianyolom az e-mail-eiteket... Jo lenne hallani feloletek!!! Sokatoktol azota nem hallottam, hogy eljottem, vagy legalabbis hetek ota nem irtatok!!! Tudom, ez azert van, mert en sem irtam, de most igyekszem behozni magam... :)
Addig is mindenkit puszilok!

de rég írtam...

Kedves olvasóim, kedves barátok!!
Tudom, hogy már majdnem ezer éve (avagy kb egy hónapja) nem írtam ide semmit...
Nem tűntem el, és Istennek hála, semmi bajom sincs... A gyomorgondom is hamar rendbejött.
Csupán nagyon besűrűsödtek a napjaim az elmúlt hónapban.
Mik is történtek január közepe óta??
Először is 7-én hazajöttünk barátnőmmel Chennaiból, napokig takarítottuk a házat, majd egy pár napot - mindent félretéve - Isten jelenlétében töltöttem. Ezután sűrűsödtek be a napjaim igazán...
Egy hosszú hétvégét töltöttem 15 másik fiatallal egy kicsi faluban Assam államban... Erről mindenképp írok külön bejegyzést, mert ez egy igazán különleges élmény volt. :)
Aztán mire hazaértem, már itt várt egy külföldi csoport, majd két nap múlva megérkezett a következő is... Az egyik diákcsoport a mi kollégiumunkban lakik most egy hónapig, így mi főzünk rájuk a barátnőmmel. A másik csoport nem velünk lakik, de én vagyok a felelős a programjaik megszervezéséért... Ez elég fárasztó feladat sokszor. Rengeteg telefonhívás, e-mail, szervezkedés, minden kérésük fejbentartása és teljesítése, kisebb-nagyobb gondjaik megoldása... De élvezem! Élvezem a házigazda szerepet! :) Az itteni barátaim és ez a csoport is teljesen "helyi"-ként kezel már :) Velük olyan helyekre is eljutok most, ahol amúgy még magam sem jártam, vagy csak nagyon rég vagy ritkán... Elmentünk gyerekotthonokba, utcagyerekekkel is foglalkoztunk, meg a helyi diákoknak is szervezünk mindenféle programot...
Mindeközben ott vannak a mindennapos teendők, már vagy egy hete gyűlik a mosnivalóm, takarítani is kell, és az egyetemi kötelező olvasmányok halma is nagyon lassan csökken...
Egy szóval nem unatkozom!!
De élvezem az életet, nagyon hálás vagyok a sok barátért, örömmel kelek mindennap, és igyekszem mindenkinek az áldására lenni!!!