de rég írtam...

Kedves olvasóim, kedves barátok!!
Tudom, hogy már majdnem ezer éve (avagy kb egy hónapja) nem írtam ide semmit...
Nem tűntem el, és Istennek hála, semmi bajom sincs... A gyomorgondom is hamar rendbejött.
Csupán nagyon besűrűsödtek a napjaim az elmúlt hónapban.
Mik is történtek január közepe óta??
Először is 7-én hazajöttünk barátnőmmel Chennaiból, napokig takarítottuk a házat, majd egy pár napot - mindent félretéve - Isten jelenlétében töltöttem. Ezután sűrűsödtek be a napjaim igazán...
Egy hosszú hétvégét töltöttem 15 másik fiatallal egy kicsi faluban Assam államban... Erről mindenképp írok külön bejegyzést, mert ez egy igazán különleges élmény volt. :)
Aztán mire hazaértem, már itt várt egy külföldi csoport, majd két nap múlva megérkezett a következő is... Az egyik diákcsoport a mi kollégiumunkban lakik most egy hónapig, így mi főzünk rájuk a barátnőmmel. A másik csoport nem velünk lakik, de én vagyok a felelős a programjaik megszervezéséért... Ez elég fárasztó feladat sokszor. Rengeteg telefonhívás, e-mail, szervezkedés, minden kérésük fejbentartása és teljesítése, kisebb-nagyobb gondjaik megoldása... De élvezem! Élvezem a házigazda szerepet! :) Az itteni barátaim és ez a csoport is teljesen "helyi"-ként kezel már :) Velük olyan helyekre is eljutok most, ahol amúgy még magam sem jártam, vagy csak nagyon rég vagy ritkán... Elmentünk gyerekotthonokba, utcagyerekekkel is foglalkoztunk, meg a helyi diákoknak is szervezünk mindenféle programot...
Mindeközben ott vannak a mindennapos teendők, már vagy egy hete gyűlik a mosnivalóm, takarítani is kell, és az egyetemi kötelező olvasmányok halma is nagyon lassan csökken...
Egy szóval nem unatkozom!!
De élvezem az életet, nagyon hálás vagyok a sok barátért, örömmel kelek mindennap, és igyekszem mindenkinek az áldására lenni!!!