Kasztonkivüli lányoknak tanitok kézműveskedést Sziliguriban - 3. rész

A további napokban további lapokat, valamint képkereteket készitettünk, és utolsó napon sütit sütöttünk... Ime a képek:

Kasztonkivüli lányoknak tanitok kézműveskedést Sziliguriban - 2. rész

Harmadik nap áttértünk a lapkészitéstől a papirmaséra. A papirmasé az egyik legolcsóbb technika. Újságpapirt kis darabokra tépünk, beáztatjuk kis vizbe majd lisztet felhevitünk vizben, kevergetve főzzük egy kicsit, majd ezt használjuk ragasztóként. Papirmaséből sok mindent lehet késziteni. Mi kis golyókat gyúrtunk, láncnak illetve dekorációnak... Becsomagoltuk őket kreppapirba, majd felfűztük őket egy cérnára száradni...



Ezentúl bevontunk néhány műanyag poharat és tálat is, amiket kiszáradás után le tudtunk venni a műanyagról és szépen kifestettük, valamint kidiszitettük a papirmasé golyókkal...



Mindenki nagyon élvezte a pacsmagolást... :)

Kasztonkivüli lányoknak tanitok kézműveskedést Sziliguriban - 1. rész

Sziliguriban, India Nyugat-Bengália államának északi sarkában, pár km-re Nepáltól, Bhutántól és Bangladestől, egy őslakos indiai törzsnek, az Adivasziknak, akiket a később érkezett árják kasztonkivülivé tettek, nekik tanitok kézműveskedést... (irok majd róluk is részletesebben, bár mikor december közepén itt jártam, irtam már róluk, akit érdekel, keresse vissza azt a bejegyzést)


Szóval 5 ezek közül a lányok közül szabás-varrást tanul egy itteni keresztény karitativ szervezet jóvoltából, 6 hónap után varrógéppel és egy bizonyitvánnyal megpróbálják őket munkához segiteni. A szabás-varrás mellett úgy találták a tanfolyam szervezők, hogy jó volna, ha más kézműves dolgokat is tanulnának. Ezért hivtak meg engem, hogy tanitsak nekik olyan praktikákat, amivel olcsó alapanyagokból szép, eladható dolgokat készithetnek, amivel további pénzhez juthatnak. A tanfolyam szervezői vettek meg minden hozzávalót, a lányok készitették el az alábbi dolgokat, a segitségemmel :) és a szervezők próbálják majd terjeszteni az elkészitett lapokat, kereteket, tálakat stb. A profitot a jövő évi szabás-varrás tanfolyamra teszik félre. Ha jól megy az üzlet, egy-két ügyesebb lányt, akik nem tudnak másként (remélhetőleg szabóként) munkába állni, újra és újra megbiz majd a szervezet vezetősége újabb alkotások elkészitésére, és darabbérre fizetik majd őket.. Tehát ez egy hosszútávú terv, ami remélhetőleg be is jön...
(Ha szeretnél te is venni egy-két lapot, vagy keretet, ird meg, és a nyáron érkező magyar csoporttal küldök neked haza, te meg a számlámra átutalhatod az árát, amit én továbbitok nekik.)


Az első nap himzéssel kezdtünk. Valamiért úgy gondoltam, hogy a keresztöltés a legkönnyebb, igy azt próbáltam megtanitani nekik elsőként. De legtöbben nagyon nehezen vették be... 3 óra után végül a leggyengébb is elkészitett egy kereszthimzéses szivet, amiket aztán ráragasztottunk egy-egy szép kartonlapra, és kidiszitettük... Nagyon boldogak voltak, mikor látták a munkájuk eredményét... :)
Második nap már sokkal jobbak voltak. Megtanultuk a hosszú- és a láncöltést, és elkészitettek jónéhány további kis képet, amivel újabb lapokat diszitettünk. Ime néhány az első napok műveiből...



Folyt.köv. :)

Sokkoló infók Indiáról

Gondoltam megosztok veletek néhány sokkoló információt, amiket az utóbbi időben tudtam meg, fedeztem fel, láttam meg a statisztikákból...
1. India lakosságának 65 %-a 35 éven aluli (ez Magyarországhoz képest bizony igen magas %)
2. Indiában kb 72 millió iskoláskorú, de iskolába nem járó gyerek, és ha a mai trend szerint csökken is ez a szám, akkor is 2015-re még mindig 56 millió gyerek marad iskolázatlan (anyagi és kaszti okok miatt elsősorban (illetve mivel sok faluban nincs iskola))
3. 5000 gyerek 5 éven aluli gyermek hal meg átlagosan minden nap Indiában..
4. Indiában 14 öngyilkosság jut átlagosan egy napra...
5. 1974 óta több mint 4100 terrorcselekményt dokumentáltak Indiában
6. több mint 180.000 kifejezetten nők ellen elkövetett bűncselekményt követnek el évente - nőrablás, erőszak, hozomány hiánya miatt való gyilkosság, asszonyverés stb stb...
7. mindent összevéve India a világ gyilkossági fővárosa... itt ölnek meg a legtöbb embert évente...
8. India büszkélkedhet a legmagasabb számú analfabéta felnőtt lakosságszámmal is.
9. A világ szülésbe belehalt nők 25 %-a indiai (na, ezt nem sikerült magyarul értelmesen megfogalmazni... sorry)
10. Indiában a legmagasabb a közlekedési balestek száma, minden órában meghal valaki az utakon... (azt hiszem nem kell külön megemlitenem miért... az indiaiak többsége nem tud vagy nem is akar értelmesen, másokat tiszteletben tartva a szabályokat betartva vezetni... totál káosz van az utakon mindenhol)
11. még olyan, nem hagyományos indiai problémák, mint homoszexualitás, válás vagy drogkereskedelem, is egyre nő...

VISZONT
- India abszolút élvonalban van a technológiában, fejlesztésben, újitásban..
- Ha minden igy megy tovább, 10 éven belül India több mint 200.000 új munkahelyet teremt majd - az IT területén.
- A megszületett lánygyermekek száma az utóbbi időben nőni kezdett (de még mindig nagyon magas a lánybabák abortálása).

Nohát, csak hogy legyen egy valós képetek az országról, ahol tevékenykedek...
Mindezekből nem szeretném, hogy azt vonjátok le, hogy 'te jó, azonnal gyere haza', vagy 'én oda tuti sose megyek', hanem sokkal inkább, hogy 'oh, akkor még többet imádkozom Indiáért' illetve 'remélem kijutok oda én is egyszer és csepp lehetek a változások óceánjában'... :)

tanitó voltam 3 hétig 2. rész

Nos, igy nézek ki mikor tanitok :) 12 gyerek az első osztályban, 13 a nagycsoportban, egy-egy asztal egy-egy táblával egy nagy teremben...
A gyerekek kb fele helyi, khasi törzsbeli, a másik fele bengáli, bihari, asszám állambeli vagy más India fő területéről érkezett, itt kiközösitett, általában kasztonkivüli csoport tagja.


Az oktatási rendszer teljesen másként néz ki itt. Szerintem sokkal logikusabb és szervezettebb is, mint Magyarországon... Az első három év, ami nálunk óvoda, náluk már a suli eleje. Az első év, "nursery" elsősorban a suli megszokására van, játék, vers- és énektanulás valamint hozzászokás az angolhoz... A második év, "pre (vagy lower) KG (kindergarten)", itt már tanulják az ABC-t valamint a számokat, formákat stb. A harmadik "óvodai" év, a "KG (kindergarten)" már a mi első osztályunk eleje. Megtanulnak olvasni, szépen lassan az egész év alatt, nem úgy mint nálunk, a betűktől a mondatokig 3 hónap alatt... Szerintem sokkal egészségesebb ez igy. Már összeadást, relációt, környezetet is tanulnak. Az elsősök már folyamatosan kell hogy olvassanak, összeadnak, kivonnak és az év végén már a szorzást is elkezdik. Tanulnak már hindit (ami a legtöbb gyereknek a második idegen nyelv már, az oktatási nyelv, az angol után), környezetet, társadalomismeretet, verset tanulnak, szövegértelmezést és nyelvtant is vesznek már velük...


Van szépirás és helyesirás órájuk is, valamint rajz és technika is. Jó sok tantárgy. De mindegyik tantárgy csak 20-30 percig tart egy nap... Nekem jobban bejön ez a rendszer.
Irok majd külön a felsőoktatás rendszeréről is, ami szintén sokkal összehangoltabb, rendszerezettebb mint nálunk...


Indiában az általános- és középiskolákban minden gyerek az iskola által kiválasztott egyenruhát viseli. Ez angol hozomány Indiában, de a funkciója ma is releváns itt: a különböző - kaszti és anyagi - háttér eltakarása. Mindenki egyenlőként kell hogy részesüljön az oktatásban. Sajnos még mindig vannak iskolák India északi és középső részén főleg, ahol különültetik a tanárok a kasztonkivülieket. Itt azonban a különböző törzsek, kasztok és népcsoportok mind egy asztalnál ülnek.



Ez a kissrác, Sienky Jerry (6 éves) volt az egyik legnagyobb kihivás számomra. Eleinte mindig túljárt az eszemen, ártatlan fejjel elhitette velem, hogy nem ért semmit, aztán megoldotta a feladot hibátlanul... Ha valamit rosszul ejtettem ki, eltévesztettem, mindig kinevetett. Mégis ő volt az, aki mindig elsőként köszönt nekem reggel "Good morning, Miss", és ha rendesen rászoltam, mindig meghúzta magát, legalább pár percre.. :) Onnantól, hogy lelepleztem, sőt egyszer én nevettem ki őt mikor eltévesztett valamit, vette a lapot, és komolyabban vett. Igy is ő volt az, akire a legtöbbször rá kellett szólnom, hogy ne kiabáljon közbe a mások felelésénél, ne segitsen a mellette ülőnek vizsgakor és ne nevesse ki az osztálytársait sem. A végére nagyon megkedveltem. :)
Minden gyerekről van külön-külön történetem, mindenki jó valamiben, és gyengébb valami másban.. Egy-két gyerektől szinte minden reggel kaptam egy édes rajzot, minden nap meglepett valaki a házifeladat vagy tananyag csodás megtanulásával, de mindennap szembesültem olyannal is, aki sokadik magyarázás után sem értett meg valamit... Legszivesebben mindegyiküknek adtam volna különórát suli után abból a tantárgyból, ami nem jött le nekik az órán... Erre sajnos nem volt lehetőség, de úgy látom, hogy a bátoritásaim, segitésem már magában is jót tett nekik :)

Nos, nekem tovább kellett lépnek, a már rég beigért és leszervezett kézművesség-tanitás Siliguriban majd az egyetemi kutatásaim várnak rám, igy most nem tudtam több tanitást vállalni. Heti egy napot odaigértem, technikaórák tartására, mert ebben a többi tanár nem olyan jó - elmondásuk szerint. A többi tantárgyat azonban nem tudom vállalni rendszeres jelleggel.
Nagyon nagy szükség lenne önkéntesekre, akik jönnének és tanitanának, akár csak pár hónapig is! Ez egy nagyszerű lehetőség mindenkinek, aki tud angolul, van affinitása (még ha gyakorlata nincs is) a tanitásra és bevállalna egy-két hónapot itt, Észak-kelet Indiában, a városban.
Ha megfordult már a fejedben, hogy kijönnél, vagy van olyan ismerősöd, aki jönne esetleg, irj és megirom a részleteket!!

tanito voltam 3 hetig... 1. resz :)

Egy helyi kis szegeny es kasztonkivuli gyerekeket felkarolo iskola megkert, hogy segitsek be nekik, mikor tudok... Nos az utobbi harom heten en vittem az elso osztalyt... :)

Mindig is akartam tanitani, kisiskolasokat, iskolaban (nem csak gyerekprogramokon)...

Elso heten a nagycsoportot (itt mas az iskolarendszer, mar ok is tanulnak mint a sulisok) is nekem kellett vinnem - parhuzamosan ket osztalyt egy teremben (tovabbi masik ket osztallyal)...

Na, ez egy erdekes es total uj kihivas volt... De szeretem a kihivasokat! Ha nem lenne kihivas, semmit sem tanulnek, sehova nem jutnek el, semmi ujat nem probalnek ki...

Itt Indiaban szinte minden nap ujabb kihivassal nezek szembe... Vannak dolgok, amik az elejen kihivast jelentettek, de mostmar teljesen hozzaszoktam. Megis van ami ujra es ujra kihivaskent jelentkezik... Ilyen pl az indiai etel, vagy konkretan a chili mint olyan... Eleinte alig birtam, aztan hozzaszoktam, megis neha, egy-ket hetente elmegy minden etvagyam, ra sem birok nezni indiai kajara, rizsre, chilire stb... es ujra meg ujra van idoleges gyomorproblem is...

De ez a legkisebb kihivas mind kozul...

Nos, visszaterve a sulira. Az elso het teljesen lefarasztott. Mivel tanarhiany volt, betanulasi oram sem volt, nemhogy napom vagy hetem... Bemutattak a ket osztalynak, majd minden jot kivanva elmentek a maguk osztalyaba a tanarok... Azt sem tudtam miket tanulnak itt a nagycsoportosok meg az elsosok, azt sem tudtam milyen tantargyaik vannak, es soha sem tanitottam meg iskolaban... Huhhh... izgi volt.

Elkertem egy-egy gyerek taskajat, es atneztem milyen konyveik vannak... Matekkal kezdtem, abban voltam a legmagabiztosabb... Felirtam a tablara nehany egyszeru peldat, h masoljak le a fuzetukbe es oldjak meg... Ez idot adott, hogy belenezzek kicsit a konyvekbe es kitalaljam mit is es hogyan kene tanitanom...

A heten kezdodott az elso harmadeves vizsgaidoszak (temazarok), igy az elozo ket heten ezekre a dolgozatokra, vizsgakra kellett felkeszitenem a gyerekeket... De hogy nez ki itt egy vizsga egy nagycsoportosnak... mit kernek szamon... egyaltalan mit tanultak, mit kene atismetelni...???

Hat, igy kezdodott... Egyutt nevettem a gyerekekkel, mikor nem tudtam hogy kell angolul a `kivonas`-t mondani, vagy mikor kornyezet oran ok kellett megtanitsak nekem, hogy milyen fak es viragok vannak Indiaban, vagy mikor sehogy sem birtak elolvasni a gyonyoru szepirasomat, mert Indiaban maskent irnak szepen (maskent tanulnak irni, kicsit)...

Aztan jott a kihivas, amivel minden tanar elobb-utobb szembenez: hogyan fegyelmezzunk, hogyan erjuk el, hogy figyeljenek a gyerekek, hogy ne segitsenek egymasnak, ne kiabaljanak egyszerre... Sosem voltam a buntetes elmelet partjan, igy egy piros-pontos (itt csillagos) rendszert vezettem be... minden ora vegen a legtobb csillagot osszegyujto gyerek valaszthatott egy szep ceruzat. Ez ilyen szegeny gyerekeknek igen sokat jelent. Csodat muveltek a csillagok es a ceruzak! :) Sikerult elsajatitaniuk a jelentkezes muveszetet, idovel megtanultak azt is, hogy ha egyszerre kiabalnak, senki sem kap csillagot, sot meg a gyengebbek is uj erot, batoritast nyertek (mikor ugy inteztem, hogy neha ok nyerjek el az adott ora ceruzajat)... :)

uj hatter :)

Sziasztok!

Ugy dontottem, itt az ideje, h uj hatteret varazsoljak a blogomnak... a valtozas mindig jot tesz :)
ez a hatter Mauglira es Bagirara emlekeztett, ezert tetszett meg :):)

de lehet lecserelem... mi a velemenyetek??